Tanulmány megerősíti, hogy a szülők a felnőtt gyermekük iránti aggodalmuk miatt még mindig rosszul alszanak

Már mielőtt gyermekeink megszületnének, aggódunk miattuk. Megkönnyebbülünk, amikor megszámoljuk a 10 ujját és 10 lábujját a kórházban, de még mindig aggódunk. Megkönnyebbülünk, amikor jól sikerülnek az iskolai tesztjeik, és bekerülnek a csapatba, de még mindig aggódunk.

Aggódunk a biztonságuk miatt, az osztályzatokért, azon hogy milyen karrierjük lesz, hogy kivel fognak egy nap házasságot kötni, vagy egyáltalán kötnek-e házasságot. Az aggasztó dolgok listája végtelennek tűnik.

Reméljük, hogy aggodalmaink enyhülnek majd, amikor a gyerekek idősebbek lesznek, de kiderült, hogy ez nem így van.

A Pennsylvania Állami Egyetem egyik munkatársa, Amber J. Seidel közelmúltbeli tanulmánya megerősíti, amit sok szülő már tud – a gyermekeid iránti aggódást soha nem hagyod abba. Tanulmánya azt mutatta, hogy a szülők valóban nem tudnak aludni a felnőtt gyermekük iránti aggodalmuk miatt.

Mi szülők, úgy tűnik, örökké aggódunk. Ha a gyerekeid már felnőttek, talán már tudod, hogy ez igaz.

Seidel tanulmányában 186 heteroszexuális felnőtt gyermekkel rendelkező házaspárt vizsgáltak. Egy 1-8-ig terjedő skálán megkérdezték tőlük, mennyi segítséget nyújtanak gyermekeiknek. A segítségnyújtás pénzügyi, érzelmi vagy akár telefonbeszélgetést is jelenthet. Az 1-es válasz napi segítséget és interakciót jelentett, míg a 8-as volt az évente egyszer.

A szülőket megkérték, hogy a stresszt illetően 1-5-ig válasszanak. Ebben az esetben a 1-es választás nem jelentett stresszt, az 5 pedig a maximális stresszt jelentette.
A harmadik dolog, amit ezeken a szülőkön figyeltek, hogy mennyit aludtak éjszaka. Az anyák átlagosan 6,66 órát, az apák egy kicsivel többet, átlagosan 6,69 órát aludtak.

A legfontosabb itt az, hogy mindezeket az eredményeket összegyűjtötték, és összehasonlították, hogy van-e kapcsolat a stressz és alváshiány, illetve a felnőtt gyermekek segítése között. Kitaláltad; volt.

Az eredmények nem voltak azonosak az anyák és az apák esetében. Az anyukáknak nem számít, hogy ők nyújtanak-e segítséget, vagy férjeik; az anyák stresszesek voltak, és kevesebbet aludtak mindkét esetben.

Az apáknál akkor jelentkezett alváshiány és nagyobb stressz, ha ők voltak, akik felnőtt gyermeküket segítették. Ha a feleségük ajánlotta fel a segítséget, nem érintette őket. Ez azt jelenti, hogy az apák nem ugyanúgy érintettek, mint az anyukák, vagy, hogy a feleségek nem beszéltek a férjüknek a segítségnyújtásról, ami miatt az apák stresszmentesek voltak a helyzet ismeretének hiányában.

Napjainkban a mobiltelefonokkal és a közösségi médiával a szülőknek és a gyermekeknek lehetősége van arra, hogy szinte minden alkalommal kapcsolatot létesítsenek, és szinte mindig aggódjanak. Még akkor is, ha egy felnőtt gyermek nem kér segítséget a szülőtől, a szülő megláthat egy bejegyzést a közösségi médiában, ami aggodalomra ad okot, és felajánlja a segítségét.

Az egyik tanács az, hogy tegyél egy lépést hátra, és ne nyújts segítséget, hacsak a gyermek nem kér segítséget. Szintén jó ötlet a szülők számára a stresszmentesítési technikák gyakorlása, például a testmozgás, az egészséges táplálkozás, illetve a koffein és az alkohol elkerülése, amelyek a stresszt még rosszabbá tehetik.

Van felnőtt gyermeked? Milyen stresszesnek érzed magad?

Ha egyetértesz a leírtakkal, ne felejtsd el megosztani!

Forrás